Kedves elsőéves hallgatóink!
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem valamennyi munkatársa nevében szívből
gratulálok Önöknek, hogy a Műegyetemre felvételt nyertek! Önök a mai tanévnyitó alkalmából a mérnökképzésben
229 tanévnyi tapasztalattal rendelkező intézmény falai közé léptek be, most kezdődik 230-ik tanévünk. A
Hauszmann Alajos professzor által tervezett nagyszerű központi épületünk mérnökgenerációk születésének volt
tanúja, és reményeink szerint tanúja lesz az Önök mérnökké, gazdasági szakemberré, természettudóssá,
bölcsésszé, ill. társadalomtudóssá válásának is. Mindezek érdekében Önök, az esküjük letételét követően, a
mai naptól a Műegyetem polgáraivá válnak, amihez szívből gratulálok, de kérem, sose feledjék, hogy ez a
polgárság nap-nap után a Műegyetemhez és az előttünk járókhoz méltó ténykedésre kötelez valamennyiünket.
Kötelez a méltó magatartásra, az ismeretek lehető legjobb elsajátítására, és arra, hogy úgy készüljenek fel
hivatásukra, hogy képessé váljanak tudásukat embertársaik és hazájuk javára kamatoztatni.
Azonban az Önök érdekében is, fontosnak tartom megjegyezni, hogy ezen kötelezettség
teljesítésére egyre szorongatóbb külső feltételek mellett kerül sor. Mindannyiunk előtt ismert az ország
súlyos helyzete, a nehézségekből való reménybeli kilábolás hosszú útja.
Miközben „A kormány célja a versenyképes elméleti és gyakorlati tudást biztosító, magas
minőségű, szilárd erkölcsi alapokon álló, racionális, fenntartható szerkezetű felsőoktatási rendszer
megteremtése, a nemzeti felsőoktatási rendszer kiépítésével a nemzeti középosztály megerősítése”, az ehhez
tartozó finanszírozás az adósságcsökkentés Széll Kálmán tervének hálójában vergődik.
A nyár közepén kiszivárgott felsőoktatási törvény koncepció-tervezet ugyan leírja, hogy
a „gazdasági válság leküzdésében, az államadósság csökkentésében a felsőoktatás elsősorban nem a direkt
pénzmegtakarítás terepének, hanem a” ... „jövedelemtermelő képesség növeléséhez elengedhetetlen,
versenyképes szaktudással és megfelelő erkölcsi alapokkal rendelkező jövőbeli adófizető polgárok, azaz egy
új nemzeti középosztály forrásának tekintendő”, próbaszámításai a kiemelten kezelt informatikai és műszaki
területek államilag finanszírozott létszámait 2014-re mintegy 32%-kal csökkentik, és az új alapokra
helyezett állami finanszírozás nominálisan a jelenlegi szint 80%-ára süllyed. És ami talán még riasztóbb,
hogy az államilag finanszírozott mesterképzésben résztvevők aránya az alap- és osztatlan képzésekhez képest
a tervek szerint mindössze 17%!
A Műegyetem Tiborcaként kérdezem, hogy ilyen körülmények között hogyan lesz képes a
Műegyetem küldetésének eleget tenni? A gorombán kopogtató mérnökhiányt csökkenteni? A gazdaság fellendülését
kiváltani képes termelőszférának több, jól képzett szakembert produkálni? A mesterképzésben résztvevők ilyen
alacsony szintje mellett hogyan erősödhet meg a magyar KKV szektor, hogyan növekedhet az alkotóképesség és
az innovációs potenciál?
Az itt ülő rektortársaimmal közös sérelmünk, hogy az előkészítő munkában még képviselők
útján sem vehetünk részt. Így aztán teljesen jogos a koncepció-tervezet azon megállapítása, hogy a
„felsőoktatási autonómia átértékelése, az intézményrendszer átalakítása és a felvételi keretszámok jelentős
csökkentése várhatóan társadalmi-politikai feszültségeket fog gerjeszteni”. Ennek esélye nagy.
Kedves elsőéves hallgatóink, az elhangzottakkal nem szeretnék ünneprontó lenni, kesergés
helyett sokkal inkább buzdítani szeretném Önöket. „Nincs veszve bármi sors alatt/ki el nem csüggedett” – írja
Vörösmarty „Keserű pohár” c bordalában. Kapaszkodjunk össze, figyeljünk és vigyázzunk egymásra! Mostanság
sokan elcsüggednek, feladják küzdelmeiket, köztük a Műegyetemi tanulmányokat. Önök ne tartozzanak közéjük!
Elhatározásukat most következő esküjük is erősítse meg! Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Dr. Péceli Gábor
rektor
