1988-ban Bolognában a város egyetemének 900 éve történt megalapítását ünnepelték. 1088-ban ez volt az egyetlen egyetem a világon. A hely és az évforduló szelleméhez illõ fogalmazásban kiadott Magna Charta Universitatum összefoglalást ad az egyetemek feladatáról a modern társadalomban. A 11 évvel késõbbi, 1999-es Bolognai Nyilatkozat gyakorlati célkitûzéseket fogalmaz meg. Fõ cél az Európai Felsõoktatási Térség létrehozása, ennek segítségével felzárkózás az észak-amerikai és ázsiai felsõoktatási térségekhez. A konkrét célok közül az egyik a többciklusú képzés bevezetése, ami megkönnyíti a hallgatói és az oktatói mobilitást belföldön és külföldön egyaránt. A többciklusú képzésben megszerzett diplomák külföldön történõ elismerése is jelentõsen egyszerûbb lesz. A Bolognai Nyilatkozat új fejezetet nyitott az európai felsõoktatásban. Öt évvel a nyilatkozat aláírása után egyértelmûvé vált, hogy a legtöbb országban érdemi átalakulás kezdõdött, nem azt keresik, hogyan lehetne a nyilatkozatban foglaltaknak a képzési struktúra változatlanul hagyása mellett formálisan megfelelni. Magyarországon - Európa legtöbb országához hasonlóan - a mûszaki, az agrár és a közgazdasági képzésben látszott a legegyszerûbbnek a többciklusú képzés bevezetése. Hazai sajátosság volt az alapképzési szakok nagyon magas száma: mintegy 450 szakra lehetett felvételizni még 2004-ben is. A többciklusú képzés bevezetése az alapszakok számának jelentõs csökkenését is eredményezte, csak mintegy 100 különbözõ alapképzési szak indul majd 2006-tól.
A BME - az ország legnagyobb döntõen mûszaki képzést folytató egyeteme - a Bolognai Nyilatkozatot fontosnak tartja, az abban lefektetett elvek gyakorlatban történõ megvalósíthatóságát 2001 óta vizsgálja. Elemeztük a jelenlegi fõiskolai és egyetemi mérnökképzés célját és néhány szak esetében azt is, hogyan lehet a jelenlegi mintatantervek módosításával a többciklusú képzés követelményeinek eleget tenni.
A többciklusú képzés alapvetõen különbözik a duális rendszerû képzéstõl. Az alapdiploma (BSc, baccalaureus) más tudást és készségeket takar, mint amit a fõiskolai vagy az egyetemi képzésben lehetett megszerezni. Leegyszerûsítve azt mondhatjuk, hogy az alapképzés a fõiskolai képzésnél több elméleti, az egyetemi képzés elsõ három événél több gyakorlati ismeretet ad. Ez csak úgy lehetséges 3.5 éves képzés alatt, hogy a speciális (ún. differenciált) szakmai ismeretekbõl kapnak a hallgatók kevesebbet. Viszont az egyetemek - fõiskolák cégekkel meglevõ kapcsolataikra támaszkodva a hallgatók "éles" szakmai feladatok megoldásában vesznek részt, így szerezve szakmai gyakorlatot. Ez a késõbbi elhelyezkedést is segíti. Mûszaki területen a fõiskolai képzés elsõdleges célja az azonnal hasznosítható ismeretanyag átadása és a gyakorlati alkalmazásokhoz szükséges készségek kialakítása. Az egyetemi képzés a hangsúlyt az elméleti alapozásra helyezi. Az itt megszerzett tudás olyan eszközökhöz kapcsolódó alkalmazásokra is felkészít, amelyek fejlesztése majd csak azután kezdõdik el, hogy a hallgató a diplomáját megkapta. Megvizsgáltuk több mûszaki szak egyetemi (10 féléves) és fõiskolai (6 féléves) képzésének mintatantervét. A fõiskolai és egyetemi képzésekben jellemzõen három félévet tesznek ki az azonos vagy jelentõs átfedést mutató tantárgyak, ezekbõl egy közös képzési szakasz
összeállítható. A fõiskolai és egyetemi képzés teljes egyesítése tehát 13 féléves mintatantervet eredményezne. Ennek finanszírozása igen nagy terhet róna az országra. Kisebb problémát jelentene, de a 13 féléves képzés ellen szól, hogy a hallgatók nagy többsége olyan ismeretet, gyakorlatot szerezne, amelyet szakmai tevékenysége során alig tudna hasznosítani.
A többciklusú képzés elsõ szakaszában az elméleti alapok (amelyeket a jelenlegi egyetemi képzés elsõ három évében oktatunk) és a gyakorlati ismeretek (amelyeket a jelenlegi fõiskolai képzésben kell megszerezni) mellett szakmai alapozó képzést is kell adni. Egy szakon belül a jelenlegi egyetemi oktatásban szokásos mértékû specializáció a BSc képzésben nem lehetséges. Egy szakirány korszerû ismereteit a második képzési szakaszban (MSc, magister) lehet majd megszerezni. A BSc képzést sikeresen befejezõk rendelkezni fognak a munkába álláshoz szükséges tanúsítvánnyal és a továbbtanuláshoz szükséges jogosítvánnyal. Azok, akik az alapképzés befejezése után munkába akarnak állni, örömmel veszik majd, hogy ez a tanulmányok megkezdése után 3.5 évvel már lehetséges. Ha évekkel késõbb úgy gondolják, folytatni kívánják felsõfokú tanulmányaikat, erre is lesz lehetõségük. Azok, akik egy-egy szakterületen kívánják tudásukat elmélyíteni, az alapdiploma megszerzése után a mesterképzésben ezt megtehetik. Mérnöki területen bizonyos "pályamódosítás" is lehetséges, a mesterképzést elkezdhetik más szakon, mint amelyiken alapdiplomájukat szerezték.
Például biomérnök alapdiplomával jelentkezni lehet vegyészmérnök mesterképzésre, vagy gépészmérnök alapdiplomával egészségügyi mérnök mesterképzésre, stb.
A Mûegyetemen vannak olyan, az oktatás módjára vonatkozó terveink, amelyeket nem a többciklusú képzés megjelenése miatt, de azzal egy idõben fogunk bevezetni. A képzésben növelni kell az önálló hallgatói munkát és a csoportmunkát igénylõ tantárgyak arányát. A szakdolgozat készítés akkor éri el célját, ha azt a hallgató a korábbi tanulmányai során megkezdett, lehetõség szerint gyakorlati alkalmazáshoz kapcsolódó feladatáról írja. Kívánatosnak tartjuk, hogy a Mûegyetem képzéseiben a vizsgák száma csökkenjen. Ha a szorgalmi idõszakban biztosított a hallgatók folyamatos tanulása, akkor a tantárgyak egy részénél a teljesítés elismerése történhet félévközi feladatok és zárthelyik értékelése alapján. Ez lehetõvé teszi majd az Európában és a világban szokatlanul hosszú vizsgaidõszak csökkentését.
A többciklusú képzésrõl keveset tud ma még a társadalom. Az egyetemi oktatók fontos feladatának tartom, hogy leendõ hallgatóink, szüleik és majdani munkaadóik is megismerjék az új képzési struktúrát. Ebben a Mûegyetem vezetése - oktató kollegáink bevonásával - aktív szerepet vállal.
A többciklusú képzés elsõ szakaszához tartozó szakok kereteit a 2004 nyarán megjelent kormányrendelet jelöli ki. A második szakasz (MSc, magister) kereteinek kidolgozása az érintett felsõoktatási intézmények következõ fontos feladata. Jó okom van feltételezni, hogy a mûszaki területen az eddigi kooperativitás továbbra is fenntartható. Ez szükséges feltétele annak, hogy a hazai intézményekben megszerezhetõ MSc diplomával rendelkezõk tudása ne maradjon el a más európai egyetemeken diplomát szerzett társaikétól. A Mûegyetemnek Európa legjobb egyetemeihez kell mérnie képzéseit. Már a BSc képzés során lehetõséget fogunk biztosítani a legjobbak számára, hogy egy-egy témakörben az elõírtnál több ismeretet szerezzenek (elitképzés a tömegoktatáson belül). Ezzel növeljük az MSc képzés hatékonyságát anélkül, hogy a BSc diploma megszerzése után továbbtanulni nem szándékozókat az adott idõben számukra felesleges tanulnivalóval terhelnénk. A BME a Bolognai Nyilatkozatban szereplõ, mostanában keveset említett harmadik ciklust, a PhD és DLA képzést is fontosnak tartja. Ezért az MSc képzésen belül is lehetõséget fogunk adni a legjobbaknak arra, hogy az elõírtnál több, a doktori képzés eredményességét növelõ ismeretet szerezzenek.
Kérem a felsõoktatásban érintettek segítségét az új képzési struktúra sikeréhez. A hallgatóknak aktívan részt kell venniük a képzésben. Ne az ismeretek "bemagolására" törekedjenek, hanem ezek gyakorlati problémák megoldására történõ alkalmazását vizsgálják tanáraik segítségével. Az oktatóknak a tudás átadásának és a szükséges készségek kialakításának leghatékonyabb formáját kell alkalmazni: önálló gondolkodást igénylõ feladatokat kell összeállítani és biztosítani kell az önálló tanuláshoz szükséges írásos anyagokat.
A leendõ mérnököket alkalmazó cégek képviselõi az egyes szakok tevékenységét felügyelõ és segítõ szakbizottságokban folyamatosan elmondhatják elvárásaikat. Ezen felül szívesen látjuk az iparban és a gazdasági élet egyéb, a felsõoktatáson kívüli területén dolgozó szakértõ kollégáinkat az oktatásban: szakdolgozat vagy diplomamunka külsõ konzulenseként, bírálóként, a záróvizsga bizottságok tagjaiként éppúgy mint egy-egy tantárgy elõadójaként vagy társelõadójaként, önálló hallgatói munka témavezetõjeként.